Könnyű, most ilyen sokat írni, hiszen éjszakás műszak van és itt az internet, meg a gép a kezem alatt, már csak épkézláb gondolatok kellenek, az meg a legkevesebb....

Ha a politikával tilos foglalkozni, mert az ördög eszköze a lelked megmérgezésére, akkor maradna a közélet Puzsér által átalakítani kívánt kultúrális és bulvár felülete. Erről még annak is van véleménye, akinek egyébként semmiről... valamilyen módon mindenki viszonyul hozzá, mert betolakodik az életünkbe, agresszíven megszólít mindenkit és provokál.

Mit lehet tenni? Nekirohanni fegyverekkel, mint P. Róbert inkvizítor és hitvédő kereszteslovag?
Meg lehet tenni, de az indulás előtt le kell szögezni, hogy változást nem fog elérni, esetleg ha ügyes, akkor Puzsérhoz hasonlóan egy gyenge megélhetést hozhat. Ehhez viszont szerencsésnek és nagyon ügyesnek kell lenni és akkor sem fizet jól. Viszont kiélheted a gyerekes, romantikus sárkányölő hősről szőtt álmaidat és fontosnak érezheted magad, akkor is, ha nem vagy az. Amint látjuk ez csak egyszemélyes szubkultúrák számára járható ösvény. Nekik is kényszer pálya.

Mivel a világ csak Isten számára objektív (csak gondolom, de ő ezt nem erősítette meg nekem), mindenki másnak szubjektív az általa megélt élet és soha nem hallottam még senkitől, hogy nem akar boldog lenni. Ha semmilyen értelmes célt nem tud megnevezni, akkor is szeretné mindenki jól érezni magát, amíg lehet. Azt mindenki tévedhetetlenül meg tudja mondani, ha megkérded, most ebben a pillanatban boldog, vagy nagyon nem. Abban már sokan tévednek és képzelegnek, hogy mi is tenné őket valóban boldoggá....ilyenkor már gyakran sablonokat, paneleket szajkóznak.

A cél viszont mindenkinek adott. Tedd azt, ami boldoggá tesz.
Kiderül, hogy ez a legnehezebb. Rögtön felmerül egy csomó drága élvezet és önkényeztetés víziója, amiről mások állítják, hogy boldogságot okoz és végső megelégedettséget. Aztán kiderül, hogy aki kipróbálta, az maradt az aki volt. Nem lett boldogabb, csak egy tapasztalással gazdagabb.

Nyilván a megelégeddetség alapfeltételei közt ott van az anyagi és érzelmi biztonság. A környezet részéről meglévő tisztelet és támogatás. Ha van miért később a megbecsülés és a részünkről egy egyedi alkotás, vagy cselekedet, ami kiemel a tömegből... Ez már igen. Ez már feldobja a délutánt.

Aztán az ember napirendre tér és azon filózik, hogy az emberi életforma eleve nem alkalmas a boldogságra, csak az utána való vágyra. Ha érez is hasonlót, az csak másodpercekig, esetleg percekig tart. (A szerényebbek szerint ezekért a percekért élünk). Nem kéne ilyen olcsón adni.

Vagy lehet, hogy csak az eredeti Istennel jó viszonyban lévő állapotunk alkalmas a tartós megelégedettség érzésére? Csak úgy nincs hiány érzetünk? Probkémánk a jövőnk biztonságával? Válasz a kérdéseinkre? Az életünk értelmére?

Csak azt tudom biztosan, hogy mi az ami nem jó. Mi az amit nem akarok. Mást nem tudok.