Szakad az eső

Szakad, mint a Niagara...és állati jó zene szól. Nem nosztalgia, hiszen az 50-es évektől már jó felvételekről ismerem a zenét és hallgatom a 2008-as kiadványokat is, de az igazi zene az 67-75 ig tartott és azután erős erózió...talán a legjobb évjárat a 72-73 volt. (Azért sohase jöjjenek vissza azok az évek!)

Rámjött...

...aztán el is múlt. A legtöbb dolog úgy múlik el ahogy jött, csak eleget kell várni. Ahhoz kell a türelem és önismeret, hogy eldöntsük várni kell, vagy tenni.
Rám jött, hogy bakelitet vásárolok.
Aztán vártam néhány napot és biztos lettem benne, hogy az a boldogabb, aki eladja.
Ennek ellenére, van 2-3 lemez ami nem hagy nyugodni. Ez ugye betegség?
Lassan belekezdhetek az eladásba én is.
Nem könnyű ám a jövőbe látni és biztosan megmondani, hogy mi az amit nagy valószínűséggel már soha többet nem lesz kedvem meghallgatni.
Persze a biztost a bizonytalanért...