Miért nincs értelme?

Mert a halál elveszi az élet értelmét. Mindegy, hogy van lélek és az tovább él, vagy csak elporladunk és nincs más, csak anyag.

Ez nem változtat a tényen, hogy olyan falat rakni, ami úgyis leomlik, értelmetlen.
Márpedig mindenki visszahanyatlik a porba.
Az, hogy utólag bárhogy is beszélnek róla, az már neki nem jelent semmit. Nem segít rajta.

Ha Pálnak igaza van és "az Úr Jézus feltámadott, mint első zsenge és mi mindannyian az ő eljövetelekor" és tényleg van halottak feltámadása, akkor is értelmetlen a jelenlegi tortúra.

Semmit nem viszünk magunkkal és semmi haszna a szenvedéseinknek. Nem tartozunk vele senkinek.
Ha bármi célunk is lesz a halál után azt a jelenlegi kínlódások nélkül is el lehet érni, és az sem biztos, hogy akarunk-e bármit, hiszen az árat kifizetjük a halállal. Nincs potya. Aki fekve marad, annak sem rosszabb.
Persze egy ki nem érfdemelt ajándék a váltságdíj, de nem kértem. Ahogy a születésemről sem én döntöttem. Halni sem akarok, de arról sem én döntök... akkor minek a véleményem? Ha senkit nem érdekel, akkor állat is lehetnék. Értelmetlen dolog a teremtőt visszatükrözni. Így is, úgy is kinyír.

Ha meg nincs halottak feltámadása, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgy is meghalunk és szánalmasabbak vagyunk a pogányoknál is".

Hát inkább így. Szerintem is szánalmasak vagyunk.

A valóság megismerése. Újra nekifutva.

Nem mindenkinek megy egyformán. A művész lelkek csodálatos fantázia világba tudnak utazni és ezt izgalmasan, színesen előadni a közönségük számára. Ez nagy érték lehet a szórakozni vágyók szemében. Mások, akiknek a gondolkodásmódja földhöz ragadtabb, viszont erre képtelenek. Ez a különbség nem jobb, vagy rosszabb, nem minősítés kérdése, egyszerűen különböző képességek, különböző helyzetekben tudnak hasznosak lenni.

Azok akik képtelenek kizökkenni a valóságból, akik minden pillanatban önkontroll alatt tartják magukat, azok viszont kevesebbet csalódnak. Nincsenek illúzióik és hamis elvárásaik, téves elképzeléseik és magukat is helyesen pozícionálják.

Ez viszont egy neuralgikus pont.

Ha azok, akiktől függesz, akik döntenek felőled, vajon ők is helyesen pozicionálnak? Ők is a valóságot látják? A tiédet biztosan nem. Ezért, ha a valóság teljes bitrokában szeretnél lenni, meg kell érteni és látni az ő általuk látott valóságot. Ha erre nem vagy képes, akkor hiába vagy racionális, még nem vagy birtokában a valóságnak, hiszen a nagy képnek, nem csak a sajátod, hanem mások világa is része.
Ez csak úgy megy, ha figyelünk a másikra és analizáljuk minden rezdülését, mint egy bűnügyi nyomozó. Ez elég paranoiásan hangzik... Kattant emberek figyelnek ennyire másokra. Ezért kell úgy megtenned, hogy teljesen észrevehetetlen legyen. Nem hozhatsz zavarba senkit azzal, hogy rácuppansz. Ez elmebeteg. Legyél a külsőségeidben egy visszafogott, de figyelmes úriember.

Ezt nem sérelmezi senki, de a figyelmességed őszinteséget válthat ki, mégsem tolakodó.

Miért kell tudnod, hogy mit gondolnak rólad?
Meglepetés érhet munkahelyi létszámleépítésnél.
Fizetésemelésnél.
Meghívásoknál, kiküldetéseknél.

Egy kollégám, aki nem volt képnben, azzal nyugtatta magát, hogy "tudom miért van ez, mert nem vagyok párttag".
Nem azért volt.

Ha megtanulod, akkor nem lazíthatsz. Egy életen át alkalmazni is kell.
Hogy kevés csalódás érjen.

A valóság megismerése.

Nyilván objektíve, egy szubjektum számára lehetetlen.

Akkor mit tegyünk? Hagyjunk fel vele? Ne is próbálkozzunk?

Arkhimédésszel élve, "Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot."

Mit tudunk megismerni, ha van egy szilárd erkölcsi alapunk a jóról és a rosszról?
Elsősorban önmagunkat, aztán ezen keresztül másokat, aztán a vezetőinket és a világ vezetőit is.
Ezzel együtt a körülöttünk zajló világot és azt is, hogy merre halad. Viszonylag idővel sok mindenre választ ad. 
A rossz hír az, hogy a jó és rossz fogalmának az eldöntése is vitatott.
A hívők szerint Isten döntheti csak el, a nem hívők szerint, pedig az emberek közösen, vagy egy kis csoportra átruházzák és azt fogadják el.

Ugorjunk egy nagyot gondolatban és csináljunk úgy, hogy mi biztos forrásból tudjuk, mi az objektív jó és rossz. Rengeteg filozófus kutatta a témát és kikezdhetetlen válasza senkinek nincs. Bármit kétségbe lehet vonni. Így szomorúan megállapíthatjuk, hogy elméletileg nagyon fontos értékes munkát végeztek és hozzájárultak a filozófia tudomány gazdagításához. Gyakorlatilag semmi olyat nem csináltak, ami akár egy fabatkát is érne. Mert mire megyünk a puszta tudásával az abszolút igazságnak?

Ha nincs hatalmunk, akkor semmire.

Ma a hatalom főleg pénzben kifejezhető. Bár a kapcsolati tőke és a befolyásolás képessége is nagy érték, de a pénz azt is tudja pótolni, illetve megteremteni. Így az okfejtésünkben akkor is a pénznél kötünk ki, ha egyébként földhözragadtan racionálisak vagyunk és minden összeesküvés elméletet elutasítunk és nevetünk a konteo hívőkön.

Minden cinizmus és összekacsintás nélokül, komolyan állíthatjuk, hogy annak van a világban ma a leginkább befolyása és hatalma, akinél a legtöbb pénz összpontosul. Márpedig ez elég nyilvánosan ismert tény, hogy ez ma a világon néhány tucat család.

Ezek persze nem mind barátok, és nem is rokonai egymásnak és a céljaik sem biztos, hogy azonosak, de azért van köztük nem kevés, akinek igen. Vannak, akik ugyanazon nemzet fiai és vannak, akiknek a világnézete, a jóról és rosszról vallott értékítélete azonos. A sok pénz nagy hatalmat biztosít nekik és az eszközeik elegendőek, hogy a saját igazságukat hirdessék a világban. Az a valóság, amit ők annak látnak. Ha mégsem így volna, akkor is ezt csak nekik van eszközük megjeleníteni a világban.

Ezért nem mondja ki Bogár Laci bácsi sem, hogy ki és mi szerinte a "háttérhatalom", mert nem a definíciója a lényeges, hiszen azzal sem sokra megyünk. Egy ezer karú polip, ami láthatóan pént és hatalmat akar. De pontosan tudhatjuk ki az, ha megnézzük kinél a pénz és kiknek a véleménye befolyásolja a nyugati politikát.

Ha a tényt, hogy ez a befolyás létezik, már eléggé észnél vagy, hogy felismerd, a megnevezését rád bízom. Hívhatod akár "lekváros kenyérnek" is.

Tőlem...

Könnyű, most ilyen sokat írni, hiszen éjszakás műszak van és itt az internet, meg a gép a kezem alatt, már csak épkézláb gondolatok kellenek, az meg a legkevesebb....

Ha a politikával tilos foglalkozni, mert az ördög eszköze a lelked megmérgezésére, akkor maradna a közélet Puzsér által átalakítani kívánt kultúrális és bulvár felülete. Erről még annak is van véleménye, akinek egyébként semmiről... valamilyen módon mindenki viszonyul hozzá, mert betolakodik az életünkbe, agresszíven megszólít mindenkit és provokál.

Mit lehet tenni? Nekirohanni fegyverekkel, mint P. Róbert inkvizítor és hitvédő kereszteslovag?
Meg lehet tenni, de az indulás előtt le kell szögezni, hogy változást nem fog elérni, esetleg ha ügyes, akkor Puzsérhoz hasonlóan egy gyenge megélhetést hozhat. Ehhez viszont szerencsésnek és nagyon ügyesnek kell lenni és akkor sem fizet jól. Viszont kiélheted a gyerekes, romantikus sárkányölő hősről szőtt álmaidat és fontosnak érezheted magad, akkor is, ha nem vagy az. Amint látjuk ez csak egyszemélyes szubkultúrák számára járható ösvény. Nekik is kényszer pálya.

Mivel a világ csak Isten számára objektív (csak gondolom, de ő ezt nem erősítette meg nekem), mindenki másnak szubjektív az általa megélt élet és soha nem hallottam még senkitől, hogy nem akar boldog lenni. Ha semmilyen értelmes célt nem tud megnevezni, akkor is szeretné mindenki jól érezni magát, amíg lehet. Azt mindenki tévedhetetlenül meg tudja mondani, ha megkérded, most ebben a pillanatban boldog, vagy nagyon nem. Abban már sokan tévednek és képzelegnek, hogy mi is tenné őket valóban boldoggá....ilyenkor már gyakran sablonokat, paneleket szajkóznak.

A cél viszont mindenkinek adott. Tedd azt, ami boldoggá tesz.
Kiderül, hogy ez a legnehezebb. Rögtön felmerül egy csomó drága élvezet és önkényeztetés víziója, amiről mások állítják, hogy boldogságot okoz és végső megelégedettséget. Aztán kiderül, hogy aki kipróbálta, az maradt az aki volt. Nem lett boldogabb, csak egy tapasztalással gazdagabb.

Nyilván a megelégeddetség alapfeltételei közt ott van az anyagi és érzelmi biztonság. A környezet részéről meglévő tisztelet és támogatás. Ha van miért később a megbecsülés és a részünkről egy egyedi alkotás, vagy cselekedet, ami kiemel a tömegből... Ez már igen. Ez már feldobja a délutánt.

Aztán az ember napirendre tér és azon filózik, hogy az emberi életforma eleve nem alkalmas a boldogságra, csak az utána való vágyra. Ha érez is hasonlót, az csak másodpercekig, esetleg percekig tart. (A szerényebbek szerint ezekért a percekért élünk). Nem kéne ilyen olcsón adni.

Vagy lehet, hogy csak az eredeti Istennel jó viszonyban lévő állapotunk alkalmas a tartós megelégedettség érzésére? Csak úgy nincs hiány érzetünk? Probkémánk a jövőnk biztonságával? Válasz a kérdéseinkre? Az életünk értelmére?

Csak azt tudom biztosan, hogy mi az ami nem jó. Mi az amit nem akarok. Mást nem tudok.