Beállt a rendszer

Vizhajtó, doki váltás, home office, felnőnek a gyerekek, unom a zenét, szeretnék űjra rugalmas testet, úszni, futni, hegyet mászni és vadászni, csak azok miatt vagyok szomorú, akiket itt hagyok. 

Tudom mindennappal kevesebb és fogy az idő. Ki kell használni amig lehet, mert most van itt. Később nem lesz. A rossz érzés mégis csak az a gondolat, hogy nélkülem mi lesz velük. Nagyon jó, hogy vannak, de jobb lenne sok sok idő múlva, egyszerre elmenni.