Karácsony szenteste és melóhely. TV. PC. és jó idő. Csináljuk a fesztivált kari-műsor... kaja, pia, olimpia otthon. Az egészséggel kellene törődni leginkább. Nincs más választás. Ezek a jeles napok mint kilométerkövek emlékeztetnek a megtett távolságra és igen messze vagyok már az indulástól, de nem nagyon akaródzik célba érni. Ez a futás nem túl lelkes sportfoglalkozás. Miért nem lehet vidáman írni? Mert ha van szembenézés, az sohasem lehet vidám. Az emberiség történelme sem vidám és a jövője sem tűnik annak. Egyes emberek szeretnének pozitívak lenni és csak az élet jó részére koncentrálni, azt értékelni. Sajnos ez csak akkor lehetséges, ha hazudunk és egy csomó dolgot figyelmen kívül hagyunk, mintha nem is léteznének. Még, ha egyénileg jó sorsa is van valakinek és kényelemben él, akkor is hazudik ha csak önmagát veszi alapul és mérhetetlen egoizmusról tanúskodik. Azt üzeni: A világ én vagyok! Sajnos az alapvető bajainkat nem mi okoztuk és orvosolni sem tudjuk. Ezek után menjünk haza és tegyük szebbé az életünket. Meg fogjuk persze mindannyian tenni, mindazt, ami rajtunk múlik. Kicsit jobb, szebb is lesz az élet. Főleg a gyermekeink miatt. Miattuk van értelme bárminek is. Minél később ébrednek fel, annál tovább tart a boldogságuk, a gyermekkoruk, ami útravaló és üzemanyag a hátralévő útra.