Gabriella S F

Tegnap rátaláltam valakire, akit 26 éve nem láttam és azóta keresek.
Valami nagyon nagy útnak az egyik fontos állomása ez. Nagyon sűrű esőerdők buja aljnövényzetén laposan átkúszó vékony kis ösvényke, amit nagyon kevés, talán egyetlen egy ember sem taposott. Attól olyan nagy és különleges, hogy egyedi és járatlan. A vége sem tudható, csak jósolható. Nagyon sötét helyeken átfutó utacskáról van szó, amit sosem fednék fel senki előtt, de rejtegetni is fárasztó. Csak sejtéseim vannak, hogy miért kanyargós ez az út ennyire és miért nem logikus, egyszerű és egyenes.
Az volna a legrövidebb. Semmi cicó, a nem az nem és kár is filózni a dolgokon.
Csak szívességet tesz, ha megkímél az önimádó, konformista, elvek és erkölcs nélküli egyéniségétől. Hadd menjen, még csomagolni is segítek. Csak jobb jöhet ezután és senki sem pótolhatatlan. Sohasem ismertük meg egymást igazán és már nem is fogjuk valószínűleg.
Huszonhat éve keresem a választ a magam számára, hogy miért nem mondom azt, hogy leszarom.
Miért nem tudom teljesen közömbösen tudomásul venni, hogy az utaink csak metszették egymást és semmi párhuzamos geometriai elem nincs bennük.
Bennem van a gyári, hiba, vagy az összes férfiban.
A nem tudok veszíteni szindrómát szinte mindenkiben felfedeztem, akinek nem gyertyakanóc lóg a pöcse helyén.
Nem az volna a természet eredeti rendje, hogy erőnkhöz mérten üssünk Mamutot és vigyünk haza asszonyt?
Az, hogy velünk akar-e jönni, pedig nem bocsájtható vitára, hiszen mi tudjuk mi jó neki és a biztonság és támogatás ernyője alatt neki kell alkalmazkodni, hiszen így lett megalkotva.
Segítőnek, nem fő vállalkozónak. Természetesen nekünk az életünket is fel kell áldoznunk az ő és az ivadékok biztonságáért és az szuverenitás, nem önkényuralom, de mégsem jó ez a válogatósdi, hogy úgy szelektálnak a dzsungel urai fölött, mint mi az ócska piacon a használhatatlan kacatok közt.
Persze, hogy nem tetszik a versenytárgyalás, hogy tendert írnak ki egy komolyabb muffra és aki többet ígér az viszi. Bezzeg, ha aki előbb észrevette, hazavitte, bejáratta és megszelídítette elv működne...
Nem lenne válás, nem lenne neurózis, csak az elvek és törvények által belülről vezérelt emberi faj...Egy genetikailag belénk írt szoftver alapján működhetnénk, amit nem kellene állandóan kézi vezérléssel megerőszakolni és rendszeresen kibillenteni az ősi kerékvágásból.
Csupán mert a vitatható felvilágosodásunk nyomán néhány ember ideológiákat alkotott, amiket a saját észjárása szerint ésszerűnek tartott és a többieknek is szimpatikussá tett a kitágított határai által.
(Eme sorokban a Liberalizmust kívántam fikázni, csak sokat kell javítanom és lassan haladok a félreütések és a páleszok miatt:)
Szóval nem haltam még meg és ezt jól is vágtad le.
Sőt újra akarok élni és azon leszek, hogy végére járjak ennek a kacifántos, csavaros, kusza útvesztőnek.
Ami késik, az múlik és a ló sem asztal, a szúnyog nem ad vért és a kutyánkat meg már rég kitaposta az úthenger.

Bevégeztetett

A Tavasszal, Március 21. -én reggel 6 óra tájban, a segédkező mentősök gyűrűjében itt hagyott bennünket az Édesapám. Nem volt több ereje, hogy legyűrje a kórt.
Az Anyám összeszedte a maradék erejét és folytatta egyedül a harcot.
Ma késő délután Ő is elment.
Nem kellett volna.
Elővigyázatlan volt és a vegyszerekkel akaratlanul mérgező gázt kevert a kád súroláshoz.
Nem hiszek sem a sorsban, sem a végzetben.
Igyekszem a jövőre szegezni a szemem és a saját kötelességeimet észben tartani, hiszen a gyerekeim meg kell minél tovább kímélnem ettől az élménytől, amit nekem kellett ma megtapasztalnom.

Az A Love Supreme szóljon az emlékére.

Elhülyülök, Dáridó

Amióta lapos TV-n kukkolom a világot jobban élvezem, még a Híradókat is. A lassú leépülésem biztos jele, hogy a 3+2 is tetszett a ma esti Galambos Klán-féle mulatós revűben.
Ez régen elképzelhetetlen lett volna. Hamarabb összeér az ég és a föld. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy a zene a saját helyére kerül a világban. Nem lázadás és életérzés. Nem divat, vagy különállás (bár erőtlenek még erőltetnék), hanem simán a fül kényeztetése. Élvezem, vagy nem? Nem is kell tovább bonyolítani.
Ja és már vagy 3 éve újra dagadt vagyok, akár Lajcsink...ezt nehezen emésztem.
Meddig fújja még mögöttem Sonny Rollins a "Next Album"-ot? (Ami sajnos nagggyon, naggggyon yooooo). Jeff Golub és Didier Lockwood voltak még ma este és elmegy mellettem az életem.
Találkoztam sok idő után valakivel, akivel mindig jól szót értettem. Ez mit sem változott. Ahogy Szörényi-Bródy írta Júliára várunk, "Vártam! De a Kati jött!" Hát most ez lett tényleg...

HD a világ

Bespájzoltam egy méretes méteres megjelenítőt (Mpeg-4 tunerrel) és kinyílt a világ 1920x1080p-ben. Bár a Blu-ray Rom még késik, de a tartalmak Hard Discről is kiválóan futnak... A népek egyre nagyobb tömegeinek ez a technikai színvonal már az Űrkorszakkal egyenértékű és az egyetlen dolog amit gond nélkül tudnak használni a Mozizás kellékei közül az a szemük. Mire beletanul az ember a részletekbe, épp túl is lesz az újdonság varázsán és csak egy formátum váltást, (meg némi minőség javulást) észlel. A filmek és zenék ugyanazok maradnak. Ráadásul kezdheti elölről felhajtani a ritka kedvenceit. Mondjuk a meglévő DVDknek is nagy ugrás a valódi 720x576, de a hibák is zavaróbbak. Minél nagyobb hangsúly van a minőségen, annál inkább zavaróak a régi cuccok kiváló tartalmai gyenge képpel, hanggal...
A CD és DVD után biztosan győzött a HD DVD-vel szemben a Blue-Ray és a tömegek egyre inkább nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel és nem vesznek saját gyűjteményt.
A jósok közül azok a hitelesek akik a HD-TV zés és Internetes filmezés mellé teszik a voksukat.
Elég az egy nézés a legtöbb filmből. Ezért nem kell műszaki bizót tartani otthon, elég egy jó nagy lapos TV.