Gabriella S F

Tegnap rátaláltam valakire, akit 26 éve nem láttam és azóta keresek.
Valami nagyon nagy útnak az egyik fontos állomása ez. Nagyon sűrű esőerdők buja aljnövényzetén laposan átkúszó vékony kis ösvényke, amit nagyon kevés, talán egyetlen egy ember sem taposott. Attól olyan nagy és különleges, hogy egyedi és járatlan. A vége sem tudható, csak jósolható. Nagyon sötét helyeken átfutó utacskáról van szó, amit sosem fednék fel senki előtt, de rejtegetni is fárasztó. Csak sejtéseim vannak, hogy miért kanyargós ez az út ennyire és miért nem logikus, egyszerű és egyenes.
Az volna a legrövidebb. Semmi cicó, a nem az nem és kár is filózni a dolgokon.
Csak szívességet tesz, ha megkímél az önimádó, konformista, elvek és erkölcs nélküli egyéniségétől. Hadd menjen, még csomagolni is segítek. Csak jobb jöhet ezután és senki sem pótolhatatlan. Sohasem ismertük meg egymást igazán és már nem is fogjuk valószínűleg.
Huszonhat éve keresem a választ a magam számára, hogy miért nem mondom azt, hogy leszarom.
Miért nem tudom teljesen közömbösen tudomásul venni, hogy az utaink csak metszették egymást és semmi párhuzamos geometriai elem nincs bennük.
Bennem van a gyári, hiba, vagy az összes férfiban.
A nem tudok veszíteni szindrómát szinte mindenkiben felfedeztem, akinek nem gyertyakanóc lóg a pöcse helyén.
Nem az volna a természet eredeti rendje, hogy erőnkhöz mérten üssünk Mamutot és vigyünk haza asszonyt?
Az, hogy velünk akar-e jönni, pedig nem bocsájtható vitára, hiszen mi tudjuk mi jó neki és a biztonság és támogatás ernyője alatt neki kell alkalmazkodni, hiszen így lett megalkotva.
Segítőnek, nem fő vállalkozónak. Természetesen nekünk az életünket is fel kell áldoznunk az ő és az ivadékok biztonságáért és az szuverenitás, nem önkényuralom, de mégsem jó ez a válogatósdi, hogy úgy szelektálnak a dzsungel urai fölött, mint mi az ócska piacon a használhatatlan kacatok közt.
Persze, hogy nem tetszik a versenytárgyalás, hogy tendert írnak ki egy komolyabb muffra és aki többet ígér az viszi. Bezzeg, ha aki előbb észrevette, hazavitte, bejáratta és megszelídítette elv működne...
Nem lenne válás, nem lenne neurózis, csak az elvek és törvények által belülről vezérelt emberi faj...Egy genetikailag belénk írt szoftver alapján működhetnénk, amit nem kellene állandóan kézi vezérléssel megerőszakolni és rendszeresen kibillenteni az ősi kerékvágásból.
Csupán mert a vitatható felvilágosodásunk nyomán néhány ember ideológiákat alkotott, amiket a saját észjárása szerint ésszerűnek tartott és a többieknek is szimpatikussá tett a kitágított határai által.
(Eme sorokban a Liberalizmust kívántam fikázni, csak sokat kell javítanom és lassan haladok a félreütések és a páleszok miatt:)
Szóval nem haltam még meg és ezt jól is vágtad le.
Sőt újra akarok élni és azon leszek, hogy végére járjak ennek a kacifántos, csavaros, kusza útvesztőnek.
Ami késik, az múlik és a ló sem asztal, a szúnyog nem ad vért és a kutyánkat meg már rég kitaposta az úthenger.