A valóság megismerése. Újra nekifutva.

Nem mindenkinek megy egyformán. A művész lelkek csodálatos fantázia világba tudnak utazni és ezt izgalmasan, színesen előadni a közönségük számára. Ez nagy érték lehet a szórakozni vágyók szemében. Mások, akiknek a gondolkodásmódja földhöz ragadtabb, viszont erre képtelenek. Ez a különbség nem jobb, vagy rosszabb, nem minősítés kérdése, egyszerűen különböző képességek, különböző helyzetekben tudnak hasznosak lenni.

Azok akik képtelenek kizökkenni a valóságból, akik minden pillanatban önkontroll alatt tartják magukat, azok viszont kevesebbet csalódnak. Nincsenek illúzióik és hamis elvárásaik, téves elképzeléseik és magukat is helyesen pozícionálják.

Ez viszont egy neuralgikus pont.

Ha azok, akiktől függesz, akik döntenek felőled, vajon ők is helyesen pozicionálnak? Ők is a valóságot látják? A tiédet biztosan nem. Ezért, ha a valóság teljes bitrokában szeretnél lenni, meg kell érteni és látni az ő általuk látott valóságot. Ha erre nem vagy képes, akkor hiába vagy racionális, még nem vagy birtokában a valóságnak, hiszen a nagy képnek, nem csak a sajátod, hanem mások világa is része.
Ez csak úgy megy, ha figyelünk a másikra és analizáljuk minden rezdülését, mint egy bűnügyi nyomozó. Ez elég paranoiásan hangzik... Kattant emberek figyelnek ennyire másokra. Ezért kell úgy megtenned, hogy teljesen észrevehetetlen legyen. Nem hozhatsz zavarba senkit azzal, hogy rácuppansz. Ez elmebeteg. Legyél a külsőségeidben egy visszafogott, de figyelmes úriember.

Ezt nem sérelmezi senki, de a figyelmességed őszinteséget válthat ki, mégsem tolakodó.

Miért kell tudnod, hogy mit gondolnak rólad?
Meglepetés érhet munkahelyi létszámleépítésnél.
Fizetésemelésnél.
Meghívásoknál, kiküldetéseknél.

Egy kollégám, aki nem volt képnben, azzal nyugtatta magát, hogy "tudom miért van ez, mert nem vagyok párttag".
Nem azért volt.

Ha megtanulod, akkor nem lazíthatsz. Egy életen át alkalmazni is kell.
Hogy kevés csalódás érjen.