Amióta kinyílt a NET-es vásárlás lehetősége a világ túlsó felére is, azért egész más a lemezvásárlási szokásom. Újra felpezsdít és átjár az ősi, vadállatias, csak férfiakra jellemző gyűjtőszenvedély. Hatalmas lelki erő kell féken tartani a vad ösztönöket és indulatokat, hiszen több boltra való CD-t meg lehetne rendelni egy röpke délután és azon keseregnék még, hogy mit nem találtam(kaptam) meg. Aztán az ember szembesül, hogy csak a mohóság és a "mindent ide Apucinak" rossz reflexe űz vele igen költséges tréfát. A kihagyott (és megvásárolt CD-k) nagytöbbsége nélkül is teljes, boldog és kiegyensúlyozott életet lehet élni, ahogy teszik ezt több milliárdan a világban. Lassan nem csak, hogy végig hallgatni nem tudom évek óta a lemezeimet, de néha már nem is tudom pontosan, hogy mi van meg. (számtalanszor letöltöttem véletlenül 2x ugyanazt). Szerencse, hogy vásárlásnál még tudom kontrollálni az állományt.
Ebből világosan kiderült, hogy nem valós szükségletről van szó.
Azt pedig nagyon nem szeretem hallgatni, hogy "Még mindíg jobb, mintha..." és befejezni sem szeretném...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése