Zámbó Imre kapcsán

"Never Say Never" hangzatos mondat és néha igaz, hiszen arra utal, hogy nem tudhatod mit hoz a jövő. Néhány éve, mikor Zámbó művész Úr aktívan bombázta a nők szívét, magamban megátalkodott fogadalmat tettem, hogy soha, de soha nem fogok egyetlen hangot sem meghallgatni tőle, hiszen ez igazi "kommersz" áru.
Aztán Imruskánk Kakasa rosszkor volt rossz helyen és a golyó csak azt érezte, "Ez Király volt".
Óvatosan letöltöttem néhány albumát és az ismertebb dalokat kostolgattam, remélve, hogy sohasem derül ki.
Aztán valaki halálba dicsérte nekem a vak, fekete Csoda Pityut és szembesülnöm kellett, hogy semmivel sem énekel jobban, nem ír fülbekúszóbb számokat, csak más divatot követ, mint a (J) Imink...
Hiszen az "I Just Called, To say I Love You" ömlengése alá még az "Egy Jó Asszony Mindent Megbocsájt" sem képes alámenni.
Wonder Stevie dalával, talán csak a Koós János által régen tolt "Sír a telefon" képes partiban lenni...
Hát így tessenek lebecsülni a hazait az Amerikásokat túldicsérve.

Eltelt egy év

Nem hiszem el, hogy Nov.29. lemezbörze és egy év elteltével, még mindig itt tartok...
Talán el kellene gondolkoznom néhány dolgon...(de az olyan fárasztó) Sokkal egyszerűbb elsajátítani a "gondolkodás nélküli cselekvés" egyszerű tudományát...
Lett tavaly óta még több zeném és már az új szerzemények sem dobnak fel...

Börze megint

Ma volt a reményeim szerinti utolsó Lemezbörzém. Panaszkodhatnék, de másoknak több oka lehetne. Inkább felteszek egy újabb zenét, hátha valakinek jól jön egy unalmas estén.
Egy igazi újabb ínyencséget! David Grisman Quintet - Svingin' with Svend ---Kommentár nélkül, mivel ide nem kell magyarázat. Grisman egy Amerikai mandolinos, aki főleg a Bluegrass műfajában ismert, bár saját zenét alkotott a Jazz és a később World Music néven befutott, a világ 4égtájáról összekapart dallamokból. Hallgassátok előítéletektől mentesen. Link a hozzászólásban.

Egy Rock gitáros, aki csinált egy Jazzlemezt...

Régóta hallgatok mindenféle zenét, de ritka madár aki szabadon mozog a stílusok közt. Rick Derringer neve nekem a régi tánczenei koktélból, a 80-as évek elejéről volt ismerős. A Göczey Zsuzsa által szerkesztett műsorban gyakran felhangzott egy dal, "Felhőkarcoló Blues". Rendes elektromos gitáros, dögös Blues. Aztán kiderült, hogy a banda amiben ez a zene dívott az albínó Bluesman Johnny Winter zenekara volt. Sok stúdiómunka és a '65-ös kezdőzenekar a McCoy után nemrég egy pop-jazz lemezt csinált Free Ride címmel. Ha van kedved hallgasd meg. Szerintem vérprofi Jazzerek sok rosszabbat csináltak már. A kezdődal a sokévvel ezelőtti legnagyobb slágere a Rock and Roll Hoochie Koo, de úgy, hogy a rock dal teljesen megszelídül...a link alább vár rád: http://rapidshare.com/files/152508513/Rick_Derringer_-_2002_Free_Ride.zip.html

Megint börze!

Holnap megyek a PeCsaba... Tele reménnyel és felkészülve a csalódásokra.

Szakad az eső

Szakad, mint a Niagara...és állati jó zene szól. Nem nosztalgia, hiszen az 50-es évektől már jó felvételekről ismerem a zenét és hallgatom a 2008-as kiadványokat is, de az igazi zene az 67-75 ig tartott és azután erős erózió...talán a legjobb évjárat a 72-73 volt. (Azért sohase jöjjenek vissza azok az évek!)

Rámjött...

...aztán el is múlt. A legtöbb dolog úgy múlik el ahogy jött, csak eleget kell várni. Ahhoz kell a türelem és önismeret, hogy eldöntsük várni kell, vagy tenni.
Rám jött, hogy bakelitet vásárolok.
Aztán vártam néhány napot és biztos lettem benne, hogy az a boldogabb, aki eladja.
Ennek ellenére, van 2-3 lemez ami nem hagy nyugodni. Ez ugye betegség?
Lassan belekezdhetek az eladásba én is.
Nem könnyű ám a jövőbe látni és biztosan megmondani, hogy mi az amit nagy valószínűséggel már soha többet nem lesz kedvem meghallgatni.
Persze a biztost a bizonytalanért...